Zihálok, valósággal fuldoklom, ahogy Jackson a sziklafalhoz szorít, mindkét kezét a blúzom alá csúsztatja, a tenyere pedig egy átkozott dal a bőrömön, ahogy végigsimítja a bordáimat, ahogy lassan mozognak a húsomon, mintha meg akarna győződni arról, hogy itt vagyok, hogy valóságos vagyok. És hirtelen, egészen hirtelen rájövök, hogy egyáltalán nem akarom tovább viselni ezt a blúzt. Hogy semmit sem