– Mi van?! – sikoltom, négykézlábra mászva, miközben a gyümölcs és a kenyér kiesik az ölemből. – Pszt! – sziszegi Jackson, visszafordulva felém, és kinyújtja a kezét, mintha bolond lennék. – Ne légy idióta, Ari! Ha mi hajnalra várunk, hogy bemenjünk a szurdokba, mások is! És eljönnek értünk! Csak… légy csendben, jó? – Jackson! – suttogom, tele dühvel, figyelmen kívül hagyva a szavait, és felállok,