Luca sötét nevetésben tör ki, és a zsebébe dugja a kezét. "Komolyan?" - kérdezi, a hangja kicsit fáradt. "Te itt?" Egy kicsit elhúzom a számat, és egy lépést hátrálok a fa mögé. "Ez... baj? Én... elmehetek." "Nem," - mondja, a fejét oldalra billentve, és közelebb invitálva. "Azt hiszem... mármint, nem vagyok meglepve. A fenébe is álmodnék másról." Egy kicsit belemartam az ajkamba, mosolyogva közel