Szívesen követem Jerome-ot és a másik őrt a szobából a folyosóra. Mindhárman szinte futunk az ajtó felé, és gyötör a bűntudat, amiért ennyi feszültséget okoztam. De mielőtt kiléphetnék, egy apró hangocska szól utánam: – Várj! Megfordulok, és látom, hogy Romulus szalad le a lépcsőn, egy kis könyvecskét szorongatva. Az ajtóban elém veti magát. – Ezt találtam a szekrényemben! – mondja. – Réges-régen!