Ivan majdnem pontosan éjfélkor tesz ki. A kocsiban át akar hajolni, hogy megcsókoljon búcsúzóul, de feltartom a kezem. – Kérlek – mondom, a szemem szomorú. Meglepve húzódik hátra, de a tekintete a házra siklik, talán Danielre gondol – a leendő vőlegényemre –, aki odabent vár. – Oké – suttogja, és meleg mosollyal ajándékoz meg. Aztán a kezébe veszi a kezem, az ajkához emeli, és hosszan csókolja a k