Másnap lovaglóruhában leballagok a konyhába, és várok. És várok. Daniellel reggelizem, elintegetek neki, ahogy siet az órájára, majd még vagy öt apró, erős eszpresszót iszom, hogy elüsse az időt. Szinte vibrálok a koffeintől, mire Kent végre kegyeskedik belépni a szobába, ami szokás szerint nyüzsög a reggeli készülődésben. Rám se hederít, átsuhan a konyhán, megáll, hogy ellenőrizze a szakácsokat,