Kent épp időben meglátja a pengét, és reflexszerűen felemeli a kezét, hogy hárítsa a csapást. A penge kicsúszik az ujjai közül, végighasítja a tenyerét, felsérti a bőrét. Kent morogva megragadja Fay öklét, kicsavarja, a kést a tenyerük közé szorítja, és olyan erősen hátracsavarja a csuklóját, hogy az szinte reccsen. Fay feljajdul, teste követi a csuklóját, kétségbeesetten próbálja elkerülni, hogy eltörjön. Kay kiszolgáltatottan tartja fogva, miközben a lány fájdalmasan zihál, és tágra nyílt szemekkel néz rá. Ebben a pillanatban haragja elillan, és szánalmasan felnevet a lányon. Hiszen csak egy rémült kislány. – Okos lány, kést hord magán – mondja Kent. – Kár, hogy nem tudja használni. De nem fogjuk még egyszer eljátszani, igaz, Fay? Fay kétségbeesetten bólint, Kent pedig elengedi. Fay az asztalnak tántorodik, másik kezével a csuklóját szorítja, és felszisszen a megkönnyebbüléstől. A padlón keresi a kését, de az még mindig Kent kezében van, aki csendben a zsebébe csúsztatja. Kent egy pillanatra elidőzik, hogy tanulmányozza ezt a törékeny, gyönyörű lányt. A jobbkeze ma este ebbe a klubba akart jönni, hogy üzleti ügyeket intézzen, de Kent tekintete azonnal Fayre szegeződött, amint Dean a pezsgőszoba fekete ajtajához vonszolta. Kent azonnal tudta, hogy ez bajt jelent. Ösztönösen követte a lányt a szobába, megmentve ettől a senkiházitól. De most csapdába esett. Dean egy punk volt, de nem akárki. Ő vezette a város legjobb sztriptízbárját, és a kapcsolatait arra használta, hogy kizsákmányolja a táncosait, és lenyúlja a pénzüket. Kent nem vehetett el csak úgy egy lányt a bárjából anélkül, hogy konfliktust ne robbantson ki Dean főnökével. Ha a többi főnök megtudná, milyen gyorsan cselekedett Kent, hogy megmentse a lányt, akkor Fayt gyengeségnek tekintenék, valaminek, amivel zsarolhatják őt, hogy megszerezzék, amit akarnak. Kent összeszorította a fogát, tudta, hogy csak egyetlen megoldás létezik. Ha most nem védi meg, akkor pillanatok alatt az alvilág mélyére rántják. Kent a jobbkeze felé fordítja a fejét, és biccent a lány felé. Aztán sarkon fordul, és kiviharzik a szobából. Háta mögött hallja Fay tiltakozását, ahogy a jobbkeze a vállára veti, mint egy zsákot, és gyorsan követi őt. – Mi? Hé! – kiáltja, majd könyörög: – Kérem! Kent dühösen a jobbkezére pillant, aki durván megrázza Fayt. A lány befogja a száját, bár Kent hall egy nyöszörgést. Megkeményedik, hogy elviselje a hangot. Pár perc alatt kijutnak a klubból. Senki sem meri megállítani a maffia királyát, amint egy lányt visz ki a főbejáraton. Kent fekete Escalade-je az ajtó előtt várja, mögötte a jobbkeze kocsija. A biztonság kedvéért Kent soha nem utazik kevesebb, mint két autóval. Fay félelmetes kis kiáltása elhal, amint a jobbkeze nem éppen gyengéden az első autó első ülésére ülteti, majd becsapja az ajtót. Kent megkerüli az Escalade-et, miközben a jobbkeze a másik autóhoz sétál. Kent agya pörög, ahogy kinyitja a vezetőoldali ajtót, és beül, tervezve, mit kezdjen ezzel a váratlan teherrel. Gázt ad, és kihajt az útra, nem néz a lányra. Pár sarokkal később meglepi Fay halk hangja. – Hová… – kérdezi lélegzetvisszafojtva. Kent rápillant, látja a tágra nyílt, gyönyörű szemeit, és ahogy félelmében remeg a torka. Látja, ahogy szinte megrándul a tekintetétől, de aztán összeszedi magát. – Hová visz? – követeli. Kent visszanéz az útra. – Kérem, engedjen el – mondja. – Visszavitték a húgomat – nem tudom, mit fognak tenni vele! Kent elraktározza az információt. Újra próbálkozik. – Kérem, engedjen el – suttogja –, nem akartam rosszat a börtönben – vagy itt – nem tudom, mit tettem… – Nem tettél semmit – mondja, és bekanyarodik egy mellékutcába. A hangja kétségbeesett, amikor újra próbálkozik. – Engem… bordélyházba visz? Kent undorral és zavartan ráncolja a homlokát, és a lányra néz. Úgy remeg, mint egy falevél az ülésen. – Miért vinnélek bordélyházba, Fay? – Hogy én… ott dolgozzak. Hogy ledolgozzam az adósságomat. A húgom adósságát. Kent megrázza a fejét, és halkan felnevet. Most mentette meg a lányt Deantől, és most azzal vádolja, hogy pontosan azt akarja tenni vele, amit Dean akart. Fejét csóválva a forgalomra koncentrál. Tényleg, ez a lány túl törékeny az ő világához. Kent látja, hogy Fay mocorog mellette, lehajol, hogy felvegyen valamit a földről, de azt hiszi, hogy leesett egy ékszere. Egy pillanatig csend van, aztán – katt-katt – meghallja egy mechanizmus zúgását. Mi volt az – egy öngyújtó? Összevonja a szemöldökét, és meglepve látja, hogy Fay egy meggyújtott öngyújtót tart az arcához, olyan közel, hogy érzi a finom pihe égő szagát… – Állítsa meg a kocsit! – követeli remegő hangon, és összerezzen, ahogy az öngyújtó égeti a bőrét. – Fay! – ordítja. – Állítsa meg a kocsit! – kiáltja. – Vagy megesküszöm, hogy megégetem magam! – Fay, te idióta – sziszegi Kent, és beletapos a fékbe. Az autó megcsúszik, és hirtelen megáll, Fay előrelendül, a bordái a műszerfalnak csapódnak, és lecsúszik a padlóra. Kent küzd, hogy uralja az autót, nehogy nekimenjenek valaminek, vagy beléjük rohanjanak hátulról, majd parkolóba teszi, és a lány felé fordul. Fájdalmasan nyög, csukott szemmel, egyik kezével a bordáit fogja. Kent frusztráltan összeszorítja a fogát, és rápillant, hogy megállapítsa, valóban megsérült-e valami. Nem, jól van, csak felszíni sérülések… – Fay, mi a fenét csináltál? – morogja, miközben a hátsó ülés felé nyúl egy fémdobozért, amit ilyen esetekre tart ott, ha valaki nem működik együtt. Csukott szemmel beszél, még mindig a bordáit szorítva. – Ha prostituált akarsz csinálni belőlem – nyöszörög –, akkor nem akarom, hogy ilyen arcom legyen – talán akkor más módon ledolgozhatom az adósságomat, ha elcsúfítanak… Kent a szemét forgatva gyorsan dolgozik, kivesz egy rongyot a dobozból, és átitatja a tiszta folyadékkal. Aztán a lány nyaka mögé nyúl, hogy megtámassza a fejét. A szemei felpattannak, ahogy a rongyot erősen az orrához és a szájához nyomja. A lány vergődik, de Kent gyakorlott mozdulattal tartja. Amikor elernyed, Kent óvatosan az ülésre fekteti. Visszafordul az útra, és újra elindítja az autót, a vágott tenyere lüktet a kormányon érzett dühös szorítástól. A fenébe is, ez a lány már most több gondot okoz, mint amennyit ér. Vezetés közben Kent érez valamit a zsebében. Eszébe jut a kis rugós kés, előveszi, és az útra pillantva tanulmányozza. Olyan kicsi, törékeny – annyira, mint Fay. Van benne valami éles, gondolja, még ha nem is tud róla. Soha nem gondolta volna, hogy egy olyan lány, mint Fay, egy rugós kést rejteget a melltartójában. Egy hiba, ami majdnem egy hegbe került az arcán, gondolja, és mosolyra húzódik a szája. Ismét Fayre pillant, aki az autója padlóján fekszik. Milyen furcsa kis nő – csupa ellentmondás, csupa élet. Önkéntelenül is vonzódik hozzá. Kent a gondolatra összevonja a szemöldökét, kinyitja a rugós kést, és tanulmányozza. A piros lámpánál közelebbről megnézi, és észreveszi, hogy a penge élén valami írás van. Közelebb viszi a szeméhez. Éles nyelvű Victoriámnak, akinek a szavai olyan mélyen vágnak, mint ez a penge. Örökké a tiéd, Lorenzo. Kent döbbenten bámulja a kezében lévő kést, majd gyorsan visszateszi a zsebébe. Végighúzza a kezét az arcán. Victoria. Lorenzo. Fay. Hirtelen pontosan tudja, ki ez a lány.