– Jaj! – mondom, aztán hatalmas mosolyt villantok Kentre. Hiszen izgatott vagyok. – Igazából elmegyek! Daniel ugrott be, és megkérdezte, lenne-e kedvem vacsorázni. Kent elmosolyodik, csak a szája sarkát húzza fel. – Akkor a fekete – mondja, a szekrényemben lógó miniruhára biccentve. – Az jobban passzol egy városi vacsorához. Megmérem a ruhát a szememmel, ami valójában nem több egy rongydarabnál. L