Fiona pajkosan rácsap a fenekemre, megtöri a merengésemet, és nevetve siet a fésülködőasztalomon várakozó ékszeresdobozhoz. Furcsán nézek rá, és kezemmel takarom a hátsómat. – Mi ütött ma az emberekbe? – motyogom. Újra felkacag, miközben mögém áll, hogy a nyakamba akassza a vékony ezüstláncon függő gyémánt pasziánszot. – Megvan a gyűrű? – kérdezi, hangosan rágózva. – Ó, ja – mormolom, gyorsan az é