Először Kentet ütöm, kétségbeesetten szabadulni akarok, de ő szilárdan tart, karja a derekamra fonódik, keze a tarkómba markol. Mintha megbénultam volna, száját az enyémre tapasztja, lassan, irányítottan mozog, időt szánva ajkaim vonalának feltérképezésére. Ízlelgeti a pillanatot. Egy lélegzetnyi szünet, aztán a francba, a testem elárul. Abbahagyom az ütlegelést, hirtelen elterelődik a figyelmem,