Kent a tükörben rám mered egy pillanatra, szótlanul megrázza a fejét, ezzel – ismét – tudtomra adva, hogy semmi közöm hozzá. Csalódottan összegörnyedek, szeretném tudni, de… Ám ha nem mondja el, hát nem mondja. Nem tehetek semmit. És ezzel az arccal nem hiszem, hogy Kent szeretné, ha faggatnám. – Jó, de – folytatom – mit csináljak… egész nap? Amíg távol vagy? – kérdem, felülve és átkarolva a térde