Amikor végre odaérünk a fekete limuzinhoz, Kent és Daniel bepréselődik a hátsó ülésre mellém, mintha egy szendvicsbe fognának. Közéjük szorulva a térdem közé kulcsolom a kezem, és igyekszem egyenletesen lélegezni. – Indulj – mondja Kent parancsolóan Carlosnak, aki engedelmesen gázt ad. Kent továbbra is az ablakon bámul kifelé, a tájat pásztázza, hátha észrevesz még valami fenyegetést, ami elsőre e