Kent élvezi, ahogy a gyomra görcsbe rándul, mikor Fayt így látja: megdermedve ül előtte a székben, szája enyhén nyitva, zafírkék szeme elkerekedve a döbbenettől. Egy tincs vörös, zabolátlan haja kibújik a kócos lófarokból, és az arcába lóg. Kezét még jobban az asztalhoz szorítja, elfojtva a nevetséges vágyat, hogy előrenyúljon, és a füle mögé simítsa. Persze tudta, hogy így fog reagálni – úgy rend