VERONIKA. Végigsétálok a folyosón, az utolsó órám után. Szinte biztos voltam benne, hogy Samet találom itt, de sehol sincs. Előveszem a telefonom, hátha válaszolt az üzenetemre, de semmi. Sóhajtva nézem a gondosan becsomagolt szendvicset a kezemben. Ide akartam neki adni, mielőtt kezdődnek az óráim, de a fiú eltűnt. Továbbmegyek a folyosón, és az első sarkon befordulok. Rögtön visszalépek a fal mö