ARABELLA. Eltávolítja ajkait az enyémről, hagy időt lélegezni, miközben ujjai simogatják az arcom, hüvelykujja finoman cirógatja a már így is duzzadt ajkaimat, amik szinte könyörögnek az övéiért. – Jól vagy? – suttogja, én pedig elnyögök egy igenlő hangot, és felemelem a kezeimet, hogy az övéire kulcsoljam. Elfordítom a tekintetem, és az ujjbegyeimmel a csuklóit dörzsölöm. – Vörös a bőröd. Biztosa