ALEXANDER. Megdobban a szívem, ahogy megpillantom: ébenfekete haja minden lépésnél meglibben, a cipője sarka pedig szinte idegesítően kopog a jazz zene ütemére. Ajkai keskeny vonallá szorulnak, ahogy megkerüli az asztalt, majd finoman leteszi a táskáját a földre, mielőtt hátratolja a széket és leül. Egyetlen mozdulattal a vállára veti a haját, és a szemembe néz. – Sándor. – A nevemet szinte gyengé