ARABELLA. A szívem kalapál, mintha ki akarna ugrani a helyéről, a kezeim pedig szüntelenül remegnek. Könnyek gyűlnek a szemem sarkában, miközben a képernyőmön virító nevet bámulom. – Állj meg! – suttogom Dexnek, mielőtt kigurulna a parkolóból, a tekintetemet a telefonomra szegezve. – Mondtál valamit? – hallom a motyogását melőlem. Bólintok egy aprót, egy könnycsepp gördül végig a képernyőmön a nev