ALEXANDER. Vállam leszegve lépek be a házba, Arabella pedig a nappali közepén áll. Elmosolyodik, ahogy meglát, és azonnal felém indul. Kinyújtom a karom, és magamhoz húzom, ahogy elég közel ér, ő pedig átkarolja a nyakam, szorosan hozzám préselődve. – Hm – nyögöm a nyakába, miközben kezeim a derekára fonódnak, és szorosan markolom. – Jól vagy? – kérdezi Arabella a mellkasomra támaszkodva, én pedig