ALEXANDER. E szavak hallatán eltávolodom Arabellától, érzem, ahogy testem újra megfeszül. Főleg ebben a helyzetben. Ő is felkel utánam az ágyból, felém fordul, én pedig megköszörülöm a torkom. – Indulnunk kellene. – Ó. Oké? – hangja szinte elvész, ahogy nézem, ahogy távolodik az ágytól. Ruhája szélét babrálja, szótlanul állva előttem. – Menj csak, a nappaliban találkozunk – mondom, mire bólint, és