DEX. – Jól vagy? – kérdezem Veronikát, aki az ablakhoz fordulva egyetlen szót sem szólt, mióta megálltunk. Felszívja az orrát, és látom, ahogy megtörli az arcát. – Igen, jól vagyok. Legszívesebben átölelném, de nem tudom, most éppen erre vágyik-e, ezért várok, hátha megnyugszik, és elmondja, mi történt. – Sajnálom – kuncogja, miközben rám néz. – Feltartalak, ugye? – Dehogy – nyugtatom egy halvány