ALEXANDER.
– Köszönöm – motyogom a kocsi előtt álló alaknak, mielőtt bevágom magam mögött az ajtót. Egyik kezemmel a vállamra vetett zakómat szorítom, a másikkal a telefonomat. Többször mély levegőt veszek, ahogy a bejárati ajtó felé tartok, s már a kulcsaimat keresem a zsebemben, amikor az hirtelen kinyílik. Felpillantok, s ahogy megpillantom Kaleb grimaszra húzódó, vigyorgó arcát, elhagyom a ku
















