ARABELLA. Lágy sóhaj hagyja el az ajkam, pilláim rebbennek, ahogy kezet érzek az arcomon. Kinyitom a szemem, a reggeli fény szinte beleéget, ösztönösen hunyorítok, de aztán lassan kitisztul a homályos kép. Alexander néz rám. Mosoly ül az arcán, és a szívem vadul verni kezd a mellkasomban. – Jó reggelt – kuncogja, miközben rám pillant. A fejem már nem a mellkasán pihen, apró rés tátong köztünk. Maj