ALEXANDER. – Jól nézel ki! – Eltávolítom a kezem az ingem gallérjáról, a tekintetem végigpásztáz a szobán az ajtó felé, ahol Kaleb a mellkasán összefont karokkal áll, ajkán halvány mosoly bujkál. – Nem azért öltözöm, hogy jól nézzek ki. – Elfordítom a fejem, és a sötétkék zakóért nyúlok, ami az ágyamon hever. Hallom, ahogy kuncog, miközben a vállamra dobom a zakót. – Szóval, mikor jössz vissza ma