ARABELLA. – Mit képzelsz, mit csinálsz? – pattan fel, ahogy beront, a kezében lévő poharat az asztalra ejti, és felém tart, én pedig hebegni kezdek, ahogy megáll előttem. – Nem akartam… csak… – Érzem, hogy nincs mentségem arra, hogy turkálok a dolgai között, ezért megrázom a fejem. – Sajnálom. – Hátra – veti oda ridegen, mintha észre sem vette volna a bocsánatkérésemet, én pedig engedelmeskedem. N