ARABELLA. Homlokom ráncba szökken, ahogy szétterítem a kezem az ágyon. Sándor teste még alig hagyott nyomot, nem lehetett olyan régen, hogy elment. De miért ment el úgy, hogy nem ébresztett fel? És ilyen korán? Megdörzsölöm a szemem, miközben a takarót a mellemhez húzom, és a fejtámlának dőlve ülök, miközben a tekintetem végigpásztázik a szobán. Alex ruhái a padlón hevernek szanaszét. Ekkor meghal