Stan berontyol be a szobámba, és a szívem kihagy egy ütemet. Az ajtó becsapódik a falnak, a hang visszhangzik a szűk helyen. "M-mi?" dadogom, "Nem tudom, miről beszélsz." Csettint, csalódottan rázza a fejét. A halvány fény baljós árnyékokat vet az arcára, még fenyegetőbbé téve a tekintetét. "És te egy mocskos kis hazug is vagy most már? Ezért meg fogsz lakolni, ha nem vigyázol." Elegem van, odavág