A helyzet zavarba ejtő – zuhanunk, a levegő ostoroz minket, ahogy a szikláról a lenti óceán felé tartunk. Az elmém sikít, de nem tudok mozdulni. A testem ebben a merev állapotban van, képtelen reagálni a rám törő félelemre. Sikítani akarok, pánikolni, de Wake szája a számon tart. A csókja – a lélegzete – megtölti a tüdőmet, és döbbenten rájövök, hogy oxigént ad, életben tart, miközben a víz felé z