Péter a nyomomban van, ahogy berohanok a folyosón Marina laborja felé. "Phoebe, állj meg!" kiáltja, hangja sürgető, de nem lassítok. Nem tehetem.
Berontok a laborba, a szemem azonnal Marinára szegeződik, aki egy sellő-verziójú kórházi ágyhoz hasonlító valamin fekszik. A teste részben sós vízbe merülve, épp csak annyira, hogy a farkát és a törzse nagy részét ellepje, szabadon hagyva az arcát és a m
















