"Pho…ebe. Itt…hogy segítsek…Pho-ebe." Lassan és kimérten beszél, mintha erőltetnie kellene a szavakat. Megdöbbent csendben ülök, ahogy felismerem a szavakat, amiket az előző este mondtam neki. Amikor megsérült, meggyógyítottam. Most ő viszonozza a szívességet. A félelmem ellenére zavarban is vagyok, nem értem, miért érdekelné a sellőembert, hogy milyen állapotban vagyok. "Mi a neved?" – kérdezem g