– Te – suttogom, és a felismerés úgy csap le rám, mint egy árhullám. – Te voltál. Mindig is te voltál. Wake rám se néz. Kivonszolja a makócápa tetemét a vízből, és egy hatalmas puffanással a mellém dobja a sziklára, amitől összerezzenek. Nem akármilyen makó – az, amelyik vacsorát akart belőlem csinálni. – Visszamentél érte? Miért? – kérdezem, de nem válaszol, még csak nem is veszi tudomásul, hogy