Hamarosan kopogtatnak az ajtón.
– Menjen csak, kedvesem – mondja a nő, és gyengéden a helyes irányba lök.
Hálásan bólintok felé – még a nevét sem tudtam meg –, miközben egy őr jön, hogy levezessen.
Amikor leérünk az egy emelettel lejjebbi pihenőhöz, halkan kinyitja egy szalon kétszárnyú ajtaját.
Én érkezem utoljára.
– Fay – kap levegő után Janeen, és a fejem azonnal felé kapom. Egy süppedős kanapé
















