– Ó! – felelem, majd szélesen rámosolygok Kentre. Hiszen izgatott vagyok. – Igazából megyek! Daniel az imént járt itt, és elhívott vacsorázni. Kent erre elmosolyodik, épp csak a szája sarkát húzza fel. – Akkor a feketét – mondja, a szekrényemben lógó kis miniruha felé bólintva. – Az jobb egy városi vacsorához. Megfontolom a ruhát, ami valójában csak egy darabka anyag. Kiveszem, és végigmérem. – Ne