Akkor visszahanyatlok a párnáimra, és könnyek csordulnak le az arcomon. Tudom, hogy nem az én hibám – hiszen még csak egy kislány voltam –, de rettentően érzem magam. Biztosan ezer darabra törtem a szívét. Az ajtóm újra nyikorogva nyílik, és látom, ahogy Daniel sötét feje bedugja. – Fay? – kérdezi habozva. – Már itthon vagy? Bejöhetek? – Persze – mondom, miközben törölgetem a szemem. – Jól vagy? –