Tétovázom, de a döntést meghozzák helyettem, mert Daniel keze magával ránt, az enyémbe kulcsolva. Követem, a levegőt kapkodva, szaporán és élesen veszem, fájdalom hasít az izmaimba, ahogy hajtom, hajtom magam. Ahogy haladunk, egyre csendesebb lesz. Átfutunk egy kis erdőrészen, egy golfpálya puha, zöld gyepén – még egy apró patakon is átgázolunk, ami utunkat állja, miközben egy másik facsoport felé