Másnap lovaglóruhában megyek le a konyhába, és várok. Csak várok. Daniellel reggelizem, búcsút intek neki, ahogy elindul az óráira, aztán, miközben tovább várok, legurítok még vagy öt aprócska csésze eszpresszót. Szinte zsongok a koffeintől, amikor Kent végre méltóztatik belépni a helyiségbe, amelyben, mint általában, most is pezseg az élet. Rám se néz, ahogy végigsöpör a termen, megáll, hogy elle