Engedelmesen követem Jerome-ot és a másik őrömet ki a szobából a folyosóra. Hárman sietünk az ajtó felé, miközben forr bennem a bűntudat, hogy ennyi viszályt okoztam. Mielőtt azonban kilépnék az ajtón, egy vékonyka hang szólal meg mögöttem. – Várj! – mondja. Megfordulok, és látom, ahogy Romulus rohan le a lépcsőn, egy kis könyvvel a kezében. Odasiet hozzám az ajtóhoz. – Ezt találtam a szekrényembe