Levegő után kapok, a szemem tágra nyílik, aztán – azonnal, mintha csak egy kapcsolót kattintottak volna át – visszatérek a valóságba. – Úristen! – kiáltom, a mellkasának támasztom a kezem, és ellököm. – Úristen, de gusztustalan vagy! Erre felnevet, őszintén szórakozva, de a lökdösésemre egyáltalán nem mozdul. Három-négy lökés után azonban Kent hátralép egyet, hagyja, hogy eltoljam magam mellette,