Amint leülök, Tristin rám emeli a tekintetét, az ölében ülő csecsemő kíváncsian felnéz rám. – Szia, Fay – mondja hűvös arckifejezéssel. De hé, legalább szóba áll velem. – Szia – felelem, és a lehető legvidámabb mosolyt erőltetem az arcomra. Romulus kikukucskál mögüle, hogy boldogan integessen, amit viszonzok. Apám, aki Romulus másik oldalán ül, szintén felém fordul. – Szeretnénk bocsánatot kérni,