Daniel nem ereszti a kezem, amint visszaérünk a házba. „Daniel” – mondom kétségbeesetten, és próbálom kirántani a kezem, miközben ő végigvonszol a folyosón. „Engedj el! – Most komolyan be fogsz árulni?” Erre csak egy pillantást vet rám a válla fölött, és egy szót sem szól, amíg apja irodájának ajtajához nem érünk. Kétszer hangosan bekopog. Sóhajtok, rosszallóan rázom a fejem, miközben várunk. Őszi