– Ha nem Charlie az – mondta Nasir mosolyogva, ahogy belépett a hátsó szobába. – Sziasztok mindenkinek, visszatértem, nagy az igény rám. Mit hozhatok? – kérdezte. Ugyanazokat az italokat rendelték, mint legutóbb, és Charlie rögtön vissza is hozta őket. – Lenne a szerencsehozóm ezen az első játék alatt? Jól jönne egy kis szerencse – kérdezte az egyik férfi. Charlie nem tudta a nevét, de egy magas, fekete bőrű férfi volt, mély ébenfekete bőrrel. A haját apró fonatokban hordta a válláig, arany bilincsekkel díszítve. A legvonzóbb szemei voltak, mézszínűek. – Örömömre szolgálna, uram – mondta Charlie, és odasétált hozzá. A férfi segített neki az ölébe ülni, és a kezét a hátára tette, hogy megtámogassa. Meglepte, hogy mennyire tisztelettudó. – Kérlek, hívj Adisának – mondta mély hangján. Enyhe akcentus volt hallható, amikor beszélt, de Charlie nem tudta beazonosítani. Illett hozzá. Elkezdődött a játék, és Charlie újra próbálta megérteni. Valamennyire hasonlított a pókerre, de csapatokban játszották, és nem úgy tűnt, hogy a hagyományos pókerkombinációk szerezték a pontokat. – Mivel nem sikerült kitalálnunk a valódi nevedet, rejtélyes Charlie, megkérdezhetjük, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezte Nasir. – Én már elég nagy vagyok. Miért gondoljátok, hogy nem vagyok elégedett a pincérnői munkámmal? – mondta. Halk nevetés hallatszott többektől az asztal körül. Sem Millard, sem Vidar nem csatlakozott. Valójában Vidar alig vette tudomásul a jelenlétét. Charlie nem tudta, hogy ez miért zavarja. – Kedves Charlie, túlságosan okos vagy ahhoz, hogy ilyen alacsonyan legyenek a céljaid – mondta Adisa. Most Charlie-n volt a sor, hogy nevessen. – Nos, azt hiszem, teljesen kiismertél. Jövőre szeretnék visszatérni a tanulmányaimhoz. Szabadságon vagyok – vallotta be. – Én a politológiára gondolok, talán valami az új feminizmussal a középpontban – javasolta Henry. – Tényleg azt gondoljátok, hogy ennyire unalmas vagyok? – kérdezte Charlie, tettetve, hogy megsértődött. – Nem, nem, az egyetlen megfelelő szak egy olyan nőnek, mint Charlie, a művészettörténet lenne – mondta Millard. – Nem tudom elképzelni, hogy ilyesmire menne – mondta az ázsiai férfi. Többnyire csendben volt, és Charlie-t meglepte a hangjának simasága. – Én valami meglepőbbre tippelnék, talán IT-re – folytatta. Charlie döbbenten nézett rá. – Az aranyos pincérnőnk arcát elnézve azt mondanám, hogy fején találtad a szöget – kuncogott Nasir. – Igazad van, IT-t tanulok – erősítette meg Charlie. – Az IT egy nagy terület. Mire szakosodtál? – kérdezte Adisa. Ezen a ponton Charlie feladta. Nem látott semmi rosszat abban, ha tudatja velük. – Információtudományi alapszakom van, és a kibervédelemből szerzem a diplomámat – mondta. – Kurva nagyszerű – motyogta Vidar. – Elnézést, mit mondtál? – kérdezte tőle Nasir játékos mosollyal. – Semmit – fújtatott Vidar, és visszatért ahhoz, hogy mindenkit ignoráljon. – Nos, a rejtély kezd kibontakozni. Most, hogy tudjuk, mi iránt rajongsz, talán kitalálhatjuk azt a fránya nevedet is. Clarissa? – találgatott Adisa. – Sajnálom, de nem – mondta Charlie. – Úgy tűnik, üres a poharad. Kérsz még egy kört? – Mindenki, kivéve Millardot, ugyanazt kérte, mint mindig. – Szeretném, ha választanál valamit, amiről azt gondolod, hogy ízlene nekem – mondta neki. Charlie mosolygott és bólintott, bár nem kedvelte őt. – Adok egy ezrest, ha hozol neki egy tiszta whiskyt – mondta Henry. – Basszál le Henry, csak mert néhányunknak már van ízlése – mondta Millard. A temperamentuma éppen a csiszolt felszín alatt volt, és ez idegessé tette Charlie-t. Kiment a bárhoz. – A szokásosat, de a Cosmopolitant cseréld le egy Madrasra – mondta Jenninek. – Jól megy minden? – kérdezte a főnöke, miközben elkezdett önteni. – Igen, ők… barátságosak? – mondta Charlie. Jennie felvonta a szemöldökét. Mia és Rebecca, akiknek aznapra volt beosztásuk pincérnőként, oldalpillantásokat vetettek rá. – Mérgesek, hogy egyikük sem szolgálhatta ki a szexi, szexi férfiakat abban a szobában – mondta neki Jenni, amikor látta, hogy Charlie észreveszi a pillantásokat. – Tudják egyáltalán, hogy soha nem kértem ezt? – kérdezte Charlie. Nem kellett, hogy a kollégái ellene forduljanak. – Tudják, de a szexi férfiak és a pénz hajlamosak kihozni az emberekből a legrosszabbat – mondta neki Jenni. Charlie bólintott, elvette a tálcát a rendeléssel, és visszament. Az este úgy folytatódott, hogy hol az egyik, hol a másik ölében ült, és amikor észrevette, hogy fogynak az italok, megkérdezte, hogy kérnek-e még egy kört. Éjfélhez közeledett, amikor Henry kijelentette, hogy ideje, hogy a férfiak üzletről beszéljenek. Mindannyian ételt rendeltek, és megkérték Charlie-t, hogy egy óra múlva jöjjön vissza. Charlie a konyha felé vette az irányt. Mivel nem az ő estéje volt, hogy dolgozzon, nem érezte szükségét, hogy segítsen a bárban. Ehelyett átadta az ételrendelést Lillynek és Leónak. Aztán lehuppant egy székre, amely nem volt útban a konyhai személyzetnek. – Nem gondoltam, hogy ma dolgozol – mondta Lilly. – Nem is. Vacsoráztam a bátyám családjával. De a csütörtöki banda megkért, hogy szolgáljam ki őket. Szóval itt vagyok – mondta Charlie. – Hű, de jó. Szóval, milyenek voltak a két kis szörnyeteg? – kérdezte Lilly. Lilly ugyanolyan része volt a családnak, mint James. Négyen együtt nőttek fel, és úgy bántak egymással, mint a testvérek. Nos, James elhívta Charlie-t randevúzni. – Olyan imádnivalóak voltak, mint mindig. Aiden olyan bújos volt, mint mindig – tájékoztatta a barátnőjét Charlie. – Csak veled ilyen – mutatott rá Lilly. Charlie vállat vont. – Történt valami? Kicsit szétszórtnak tűnsz – mondta aztán Lilly. Charlie sóhajtott, és Leo felé pillantott. – Leo, tarts szünetet, és tartsd távol innen – mondta neki Lilly. – Lilly – tiltakozott Charlie. – Nem érdekel, most önts ki mindent – mondta, amint Leo elhagyta a konyhát. – James elhívott randevúzni – mondta Charlie. – Ó. – Mint egy igazi randira. – Ja, értem – kuncogott Lilly. – Mit mondtál? – kérdezte Lilly. – Azt mondtam, igen. Szerinted ez jó ötlet? – kérdezte Charlie. – Szerintem igen, de ami még fontosabb, te mit gondolsz? – Nem tudom. Jóképű, és jó srác. Mármint, nyomozó. Szó szerint a jófiúk egyike. És tudom, hogy megbízhatok benne – mondta Charlie. – És régóta szerelmes vagy belé. Teljesen Charlie-szív-James – mondta Lilly. – Így van, szóval ez jó dolog, nem? – Én azt mondanám. De ha úgy érzed, hogy nem az, az is rendben van – mutatott rá Lilly. – Van ennek valami köze ahhoz a seggfej, szarházi, kis faszú exhez? – kérdezte aztán. Donald, a név, amelyet soha nem említenek Lilly társaságában, mert az egy előre nem tervezett gyilkossági ámokfutást váltana ki. Ha Charlie-nak nem lettek volna elhagyatási problémái, mielőtt találkozott vele, akkor biztosan lettek, amikor otthagyta. Vegasban. Egyedül. Miután ellopta az összes pénzét. És az autóját. És a kulcsot a szállodai szobához, amit ő fizetett. Charlie nem gondolta, hogy furcsa, hogy azóta szingli. – Nem. Tudom, hogy James nem olyan, mint ő. Még csak nem is hasonlít. De, nem tudom. Mi van, ha olyan érzés, mintha a bátyámmal randiznék? – kérdezte Charlie. – Pfúj. Akkor azt mondod; "Ez szép volt, de mindketten tudjuk, hogy jobban járunk barátokként" – mondta Lilly. – Igaz, sosem fogom megtudni, ha nem próbálom ki – mondta Charlie. – Nem, nem fogod – értett egyet Lilly. – Mikor lesz a randi? – Holnap, így kevesebb időm van meghátrálni. Hatkor jön értem. – Amikor hazaérsz, ha hazaérsz, kacsint, kacsint, lökdös, lökdös. Jobb, ha felhívsz, és mindent elmondasz. Részletesen – mondta Lilly. – Megígérem. Az egyórás szünete után Charlie összeszedte az ételt, ismét Leo segítségével, és bekopogott a hátsó szoba ajtaján. Miután engedélyt kapott, beléptek, és elkezdte kiosztani az ételt. – Kedves Leo, újra találkozunk – mondta Nasir, mosolyogva a konyhai kisegítőre. – I-igen, szia – mondta Leo. Charlie próbálta visszatartani a mosolyát. Leo túl értékes volt ehhez a társasághoz. – Sikerült kiderítened a kedves Charlie nevét? – kérdezte Nasir. Most már szemérmetlenül flörtölt Leóval. – N-nem uram – mondta Leo, elpirulva. Charlie megsajnálta a barátját, és úgy döntött, hogy megmenti. – Most, most. Csalás Leótól segítséget kérni – mondta, miközben halat és sült krumplit tett Nasir elé. – Ó, de ez azt feltételezi, hogy tisztességesen játszom. Az nem szórakoztató. Sokkal jobban szeretek csalni, ahogy csak tudok – mondta Nasir, és a férfiak mind kuncogtak. – Rossz, rossz ember vagy, Nasir – mondta neki Charlie. De elérte a célját, és a figyelem már nem Leóra irányult, aki teljesen megkönnyebbültnek tűnt. – Mindjárt hozom az italokat. Rögtön visszajövök – mondta aztán, és gondoskodott arról, hogy Leo előtte menjen. Elhozta az italokat a férfiaknak, majd békén hagyta őket, hogy megegyék az ételüket. Miután leszedte az edényeket, és hozott egy újabb kört italokat, Charlie éjszakája úgy folytatódott, ahogy elkezdődött, szerencsehozóként adták körbe. A férfiak ügyeltek arra, hogy ne Millard ölében kössön ki. Hogy bosszantsák-e vele, vagy megvédjék, Charlie-t nem érdekelte. Csak hálás volt, hogy nem kell az ölében ülnie. Valami benne minden ösztönét veszélyre figyelmeztette. Míg Millard mindent megtett, hogy az ölébe ültesse, sikertelenül. Vidar továbbra is ignorálta őt. Charlie próbálta meggyőzni magát, hogy ez jó dolog. Nyilvánvalóan egy óriási seggfej volt, elismerte, hogy egy szexi seggfej, de akkor is. Jobban járt, ha távol tartotta magát a látóköréből. Ahogy az éjszaka véget ért, a férfiak mind felálltak, megköszönték Charlie-nak a szép estét, és elmentek. Charlie rendet rakott, és előkészítette a szobát a takarítók számára. Aztán kiment a bárba, ahol Mia és Rebecca Jennivel beszélgettek. – Szia, Charlie. Még egyszer köszönöm, hogy beugrottál. Elégedettnek tűntek, a boríték méretéből ítélve – mondta Jenni, átnyújtva neki egy újabb fehér borítékot, amely terjedelmesebb volt, mint az előző. – Köszönöm, kezdenek szimpatikusak lenni. A legtöbbjük – mondta Charlie, és a táskájába tette a borítékot, anélkül, hogy megszámolta volna. Nem akart dicsekedni Mia és Rebecca előtt. – Örülök, hogy hallom, felmerült, hogy jövő héten meg kellene ismételni – mondta neki Jenni. Charlie észrevette a másik két pincérnő homlokráncolását. – Benne vagyok – mondta. – Mindig is felváltva voltunk a csütörtöki klubban – tiltakozott Rebecca. – Igen, csak igazságos, ha mindenki kap egy esélyt a borravalóra – értett egyet Mia. – Ez igaz, de ez még azelőtt volt, hogy az ügyfelek Charlie-t kérték. A csütörtöki klub egy nagy költésű, rendszeres ügyfél. Nem fogom felidegesíteni őket, csak azért, hogy úgy tegyünk, mintha az élet igazságos lenne. Mindketten kaptatok már esélyt, többször is, és soha nem kértek egyikőtöket sem konkrétan. Szóval nyeljétek le, és vegyétek fel a nagylány bugyiját – mondta nekik Jenni. – Köszönöm Jenni. Két nap múlva találkozunk – mondta Charlie, és elmenekült, mielőtt vitába torkollott volna. Egyetlen célja volt; hazajutni és megszámolni a pénzt a borítékban. Eljutott a buszmegállóba, és örömmel látta, hogy a következő busz csak öt perc múlva jön. Egy fekete autó állt meg előtte. A kurva, gondolta, amikor felismerte. A sofőr ajtaja kinyílt, és egy ismerős férfi szállt ki, és körbejárta az autót. – Jó estét, mademoiselle – mondta a sofőr, és kinyitotta előtte az ajtót.