Charlie élvezett egy szabadnapot; a napot a számítógépe előtt töltötte. Lilly emlékeztette, hogy vannak más emberek is a bolygón, és jó velük személyesen találkozni. Charlie ezt tudomásul vette. Holnap is szabadnapja van, és vacsorázni fog a bátyjával és a családjával. Ez már igazi társasági életnek számít. Arról nem is beszélve, hogy a munkája során bőven kijut neki az igazi emberekből. Az apja hívásai megszűntek, Charlie nagy megkönnyebbülésére. Mivel szokatlan volt tőle, hogy ilyen könnyen feladja, Charlie felhívta a bátyját, és megbizonyosodott arról, hogy nem tervez valamilyen családi találkozót a vacsora alatt. Huxton megígérte neki, hogy soha nem tenne ilyet vele, és hozzátette, hogy a fiait sem keverné bele egy ilyen konfliktusba. Charlie hitt neki, és nagyon várta a vacsorát. Miután a nap nagy részét a számítógépen töltötte, úgy döntött, hogy az egyik képernyőt lecseréli egy másikra. Pizzát rendelt, és elkezdett böngészni, hogy milyen filmhez lenne kedve. Megcsörrent a telefonja, és ránézés nélkül felvette. – Halló – mondta. – Szia, Charlie – szólt Jenni. – Szia főnök, minden rendben? – kérdezte Charlie, tudva, hogy a főnöke soha nem hívja, csak ha szüksége van rá. – Tudom, hogy holnap szabadnapod van, de van rá esély, hogy be tudnál jönni? Cserébe pénteket adok ki – mondta Jenni. – Hányra kellene jönnöm? A bátyámmal és a családjával vacsorázom, de utána tudok dolgozni – mondta Charlie. – Ó, te egy angyal vagy. Gyere, amikor tudsz. Addig megoldjuk – mondta neki Jenni. – Remélem, senki sem beteg. Nem hiányzik egy megfázás – mondta Charlie. – Nem, senki sem beteg. A Csütörtöki Klub téged kért fel, hogy kiszolgáld őket. Úgy tűnik, kedveltek. Korábban soha nem kértek konkrét pincérnőt. – Charlie nem tudta, mit gondoljon erről, de el kellett ismernie, hogy a borravaló fantasztikus volt, és a férfiak sem voltak olyan rosszak. – Szép. Én ezt bóknak veszem. Megpróbálok a lehető leghamarabb odaérni holnap. – Ne aggódj, élvezd az időt a családoddal – mondta neki Jenni. Amikor Charlie másnap megérkezett a bátyja házához, James nyitotta ki az ajtót. – Szia – mondta Charlie meglepetten. – Szia, Charlie. Remélem, nem bánod, hogy csatlakozom a családi vacsorához. Huxton meghívott, mert már rég volt, hogy együtt lógtunk – mondta James, miközben beengedte. – Nem, egyáltalán nem, James. Te család vagy – mondta. – Hol bújik a bátyám? – A fiúknak mindkettőjüknek… ööö… pelenkabalesete volt. Hagytam, hogy a szülők foglalkozzanak vele, és önként jelentkeztem, hogy vigyázok a grillre és az ajtóra – mondta James. Charlie nevetett. – Én is ezt tettem volna – ismerte el. – Szóval milyen az élet nagymenő nyomozóként? – kérdezte, miközben a ház hátsó részén lévő teraszra sétáltak, ahonnan a gyerekbarát kertre lehetett látni. – Nem sokban különbözik a járőrözéstől – mondta. – Persze, persze, csak szerénykedsz. Nem véletlenül lettél nyomozó, és azt gondolom, hogy a képességeidet akarják használni – mondta, meglökdösve a könyökével. – Igen, eléggé király – ismerte el vigyorogva. – És köszönöm a segítséget az első ügyemben. Tudom, hogy már mondtam, de nagyon hálás vagyok, és küldök majd több ilyen munkát, amikor csak tudok. – Semmi gond. Jó móka volt. És köszönöm, jó néha azzal foglalkozni, amit szeretek – mondta neki. – Ki tudja? Ha rendszeres tanácsadóként be tudunk téged venni, talán még abba is tudod hagyni a munkát abban a bárban. – Örömmel elfogadok bármilyen munkát a rendőrségtől. De valljuk be, soha nem tudnak annyit fizetni, mint amennyit a 'Vörös Dáma'-ban keresek – mondta neki. – Nem minden a pénz, Charlie. Nem egy biztonságos helyen dolgozol – mutatott rá. – Most úgy hangzol, mint a bátyám – mondta. – Ki hangzik úgy, mint én? Hol találom ezt a zsenit az emberek között? – mondta a bátyja, miközben egy-egy fiúval a karján sétált oda. Úgy tűnt, mintha frissen jöttek volna a fürdésből. – Ott vannak a kedvenc unokaöccseim! – mondta Charlie, és sietett üdvözölni őket. Liam volt a nyitottabb, és bárkihez odabújt, aki felkínálta. Aiden volt a félénkebb. Ő inkább a szülei közelében maradt. Egyetlen kivétele Charlie volt, akinek valahogy sikerült megnyernie őt. Amint meglátta, elkezdett ficánkolni az apja karjaiban, és nyújtogatta felé a kezét. – Nem tudom, mivel vesztegetted meg, de kérlek, vedd át ezt az őrült majmot – nevetett a bátyja. Charlie boldogan eleget tett a kérésnek, és csípőre vette Aident. Ő még közelebb bújt hozzá, és Charlie éppúgy élvezte a bújást, mint ő. – Szia, Charlie – köszöntötte őket Tyson, miközben csatlakozott hozzájuk. Megölelte, ahogy tudta. – Nem kellett sok idő, hogy a kis majom rád tapadjon – tette hozzá. – Aiden az én lelkitársam – mondta Charlie. – Miről beszélgettetek, mielőtt megzavartalak titeket? – kérdezte Huxton. – Én próbáltam meggyőzni Charlie-t, hogy hagyja abba a munkát abban a bárban – mondta James. – És én mondtam Jamesnek, hogy nem fogom megtenni. Túl jó a fizetés, és igazából szeretem a munkát. Az időbeosztás megfelel nekem – mondta nekik. – Hagyjátok békén. Tudja, mit csinál – mondta Tyson, miközben a hamburgereket forgatta. – Köszönöm, te vagy a kedvenc bátyám – mondta neki Charlie, és megpuszilta az arcát. – Hé, hé. Én vagyok a kedvenc bátyád, és ne puszilgassad a férjemet – mondta a bátyja, és odasétált, hogy egy rendes csókot adjon a férjének. Ezzel a beszélgetés témája megváltozott, Charlie megkönnyebbülésére. Leültek enni, és az ikrek egy dekonstruált hamburgert osztottak meg. A nagy része a földön vagy a hajukban végezte. Tyson sajttortát készített desszertnek, és Charlie megerősítette, hogy ő a kedvenc bátyja. – Nekem mennem kell – mondta végül Charlie, miután befejezte a második adag sajttortáját. – Már most? Azt gondoltam, hogy segíthetnél lefektetni a gyerekeket, aztán elővehetnénk a bort és a sört, és felnőtt beszélgetéseket folytathatnánk – mondta Huxton. – Sajnálom, ma estére be kellett mennem dolgozni. Majd bepótoljuk a többit. Nagyon jól éreztem magam, mint mindig – mondta nekik. – Én elviszlek – ajánlotta fel James. Charlie nem látott kiutat. – Köszönöm – mondta. Búcsút intett a bátyjának, Tysonnak és az ikreknek, és mosolygott Jamesre, miközben kinyitotta neki az autó ajtaját. – Tudom, hogy nem az én dolgom megmondani, hol dolgozhatsz és hol nem – mondta, miután egy ideje már vezettek. – Semmi baj, James. Tudom, hogy azért csinálod, mert törődsz velem. Ez kedves tőled. De már nagy vagyok, tudok gondoskodni magamról – mondta neki. Oldalpillantást vetett rá. – Nem vagyok vak, Charlie. Tudom, hogy nagy vagy – mondta. Ahogy mondta, megmozdított valamit a gyomrában. Hogy ez az oldalpillantással kombinálva, vagy ahogy a hangsúlyt a 'nagy'-ra helyezte, nem tudta. De nem hangzott ártatlan megjegyzésnek. – Tudod, néhányan azok közül, akik a bárban vendégek, a részlegem vizsgálata alatt állnak. Csak nem akarom a nevedet olvasni az egyik jelentésben – mondta. – Vegyük például Vidar Grimst. Évek óta próbáljuk elkapni, de amikor megpróbáljuk letartóztatni, a keze tiszta – fújtatott James. Charlie kicsit megmerevedett. Jobb, ha nem mondja el neki, hogy Vidar hazavitte a múltkor, gondolta Charlie. – Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. De ők csak vendégek. Bejönnek, én kiszolgálom őket italokkal és ételekkel, ők pénzt hagynak és elmennek. Ennyi a kapcsolatom velük. Néha mosolygok és mondok nekik valami kedveset, ennyi – mondta neki. Sóhajtott és bólintott. Már majdnem a bárnál voltak. James elég közel állt meg, hogy lássa a bejáratot, és felé fordult. – Hívj fel, amikor végzel a munkával, és eljövök érted – mondta. – James, az késő éjszaka lesz, vagy kora reggel, attól függően, hogy Jenninek szüksége van-e segítségre a pénzszámoláshoz. Busszal megyek – mondta. – Rendben. Akkor vigyelek el vacsorázni, amikor legközelebb szabad estééd van. – Vacsora, mint…? – Randi, randira hívlak, Charlie. És mielőtt bármit mondanál, Huxtonnal már egyeztettem – mondta, mosoly játszva az ajkán. Charlie nem tudta, mit gondoljon, vagy hogyan reagáljon. Ez James, a középiskolai szerelme, a bátyja legjobb barátja és egy gyönyörű férfi példány. – Oké – mondta. – Ráérsz holnap? – Nevetett. – Nem vesztegeted az időt, igaz? – Vállat vont. – Holnap szabadnapom van, mert ma dolgozom. Ha elfoglalt vagy, a következő szombat szabad – mondta neki. – Nem, nem. Nem akarom, hogy megfutamodj. Holnap hatkor felveszlek – mondta neki. Búcsút intettek egymásnak, és Charlie sietett be. – Tökéletes időzítés. Épp most érkeztek meg – mondta Jenni, amikor meglátta Charlie-t. Charlie rekordidő alatt átöltözött, megbizonyosodott róla, hogy mindene megvan, amire szüksége van, és elindult a hátsó szoba felé.